2012. július 31., kedd

Az első lépések előtt

És kész. Eldöntetett, megíratott, kőbe vésetett. És megvilágosodásom támadt; ennek nem csak hogy így kellett lennie, de mindig is így volt. Az az érzés, amikor csak ülsz, rettenetesen büszke vagy magadra hogy kitaláltad a frankót, erre jön életed legnagyobb déja vu-je, és ebben a pillanatban fizikailag meglátod a Három Arcú Isten valamelyikének kezét, amint a helyes utat mutatja. Duguláselhárítás. Előtörnek a megkopott képek gyermekkorodról, mint egy kibaszott csilliárd megawattos villámcsapás hasít beléd a felismerés hogy ezt már eldöntötted tíz éves korodban, mit tíz, öt, és már akkor kibaszott egyértelmű volt.

Csak valamiért elfelejtetted. Átvették az élés esszenciájának helyét a mindrennapi gyötrelmek, hazudtak az ellopott nyugdíjadról, offshore lopták szét az országot, cigányok gyilkoltak, cigányokat gyilkoltak, eltört, leégett, meghalt. Hát most megértettem és befogadtam mindezen gyászos végeket, s kis kesergés után átalakítottam és a sok halálból szültem egy új életet, a magam új életét.

És mindenkor erőt merítek a tudatból hogy nem vagyok egyedül.