Itt

Elmondom milyen itt: fasza!

És végre úgy látszik, a dolgok is alakulnak. Ha nekikezdesz egy új életnek, egyvalami már biztos; az kurva sok idegeskedéssel jár. Komolyan, a kezdetekben ugyanis csak elméleti síkon működnek a terveid, a gyakorlati megvalósításig ki kell bekkelni, ami egy tortúra.
Egy ideig el lehet hazudni az időt, de az rövidesen mégis követni kezd, lesben áll a bokrok alatt, és mikor a legkevésbé sem számítasz rá, a torkodnak esik. És az idővel harcolni - nyilvánvalóan - nem lehet, Kosztolányi unokatestvére szerint olyan ez, mint egy polip az agyadban; "rátelepszik a gondolkodás minden momentumára", és az ilyenkor keletkező tehetetlenség érzése olyan gondolathullámokat generál, amiket kiadni magadból csak veszekedéssel, vagy katatón állapotba zuhanással lehet.

Egészen odáig, amig az orrára nem koppintasz a kis gecinek! Amint pedig megtetted, felsejlik a cél, az a nyilvánvalóság, ami miatt egyáltalán itt vagyunk, és a homlokunkra nem csapunk megint, hogy ja bazdmeg, hát pontosan tudtuk, hogy ez így fog történni. Ugyanakkor - bevallom - megélni mégis elég nehéz volt.

De! Itt, és most már, Masha'Allah, minden rendben. November, sivatag, pálmafák, tengerpart.
Nem hiszem hogy nagy blogger leszek, de nemsokára kifejtem, mi van itt, talán azt is, hogy mit csinálunk.لا إله إلا الله محمد رسول الله